A HATÁRTALANUL! program keretében a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. HATÁRTALANUL! Programigazgatósága 2012. március 9-én nyílt pályázati felhívást hirdetett a határon túli magyarsággal kapcsolatos ismeretek bővülésének elősegítésére. A pályázat célja a magyarországi közoktatási intézményekben a 2012/2013. tanévben a 7. évfolyamon tanuló diákok Románia, Szlovákia, Szerbia, Ukrajna, Szlovénia vagy Horvátország magyarlakta területeire irányuló tanulmányi kirándulásának támogatása.
A Bethlen Gábor Alap Bizottsága 2012. július 13-i döntésével a BGA-12-HA-01 Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek c. pályázatunk támogatásban részesült.
Ebben a tanévben 2013. április 24-26. között 42 hetedik osztályos tanulónk vett részt egy 3 napos felvidéki kiránduláson.
A kirándulás programja:
1. nap: Selmecbánya, Körmöcbánya, Besztercebánya
2. nap: Rimaszombat, Ótátrafüred, Lőcse, Szepesi vár
3. nap: Kassa
Azért választottuk ezt az útvonalat, mert lakóhelyünk, Oroszlány bányászváros, továbbá az itt szerzett ismeretek több tantárgyhoz kapcsolhatók.
Dombiné Albert Ildikó
József Attila Általános Iskola, Oroszlány
Kisfilm:
Szülői értekezlettel kezdődött
Zászlókészítés
A kiránduláshoz néhány nap volt hátra, és akkor készítettünk pár logót és egy zászlót is.
Az elsőt rajz órán alkottuk meg. Az írást a fiúk, Dani és Dominik rajzolták rá egy nagyobb rajzlapra, a Vivi és én pedig kiszíneztük. Amikor elkészült, Éva néni le is fényképezte. (Ezt a busz oldalsó ablakára tettük ki a kirándulás alkalmával.)
Amikor hazamentem az iskolából, a facebookon keresgéltem több más, különböző osztályt, akik szintén HATÁRTALANUL kiránduláson voltak. Ekkor megpillantottam egy csoportképet, ahol két lány egy fabotos zászlót fogtak a kezükben, amin az állt, hogy HATÁRTALANUL. Ez nekem nagyon megtetszett, ezért e-mailben elküldtem az osztályfőnökömnek. Rózsika néni azt mondta, hogy ezzel nagyon jó ötletet adtam neki. Az indulásunk előtt 2 nappal Dani és Dávid segítette rárajzolni a kirándulás logóját egy fehér anyagra. Az anyagot még aznap délután Kiss Gabi néni be is szegte, amit nagyon szépen köszönünk Neki. Másnap a nagyszünetben kiszíneztük a feliratot. Míg színeztük, Rózsika néni képeket is készített rólunk. Ennek a zászlónak nagyon nagy szerepe volt, mert szinte minden képen feltűnt, valaki fogta vagy valahova feltettük.
A hazaérkezésünk után a kirándulás minden résztvevője aláírta és az osztálytermünket díszíti. Akárhányszor rápillantunk, mindig eszünkbe jut ez a felejthetetlen kirándulás.
Pulik Vanessza 7. b
Aztán jöttek a fakultatív tevékenységek
2013. április 16-án, tanítási órák után elmentünk az oroszlányi Szlovák tájházba. Egy kedves néni vezetett körbe bennünket. Elmondta, hogy Oroszlány első szlovák lakói Nyitra, Pozsony és Trencsén megyékből érkeztek, földműveléssel és mészégetéssel foglalkoztak. A tájházat 1987-ben alapították. Lelkes oroszlányi szlovákok gyűjtötték össze a berendezési tárgyakat.
Amikor bementünk, három berendezett helyiséget találtunk: tisztaszoba, konyha és lakószoba. A tisztaszobában szlovák népviseletbe öltözött bábukat nézegethettünk. Ebben a szobában tartották az ünneplő ruhákat, a gerendára akasztották fel az ünneplő csizmákat is. A konyhában csodálkozva néztük a fából készült mosógépet. Mivel fürdőszoba nem volt akkoriban, a mosakodáshoz használatos mosdótálat is itt tartották. Hímzett törölközőket használtak. A lakószobában csak a nők és a gyerekek aludtak, a férfiak pedig az istállóban háltak, mert a lovakra és a tehenekre vigyáztak. Itt szült és feküdt a gyerekágyas anya is, az ajtó mögött, függönnyel elválasztva. Az ajtókat és ablakokat a szlovák hagyománynak megfelelően kékre, a falakat fehérre meszelték.
Az udvaron az istállót, a pajtát és a kemencét nézhettük meg. Az istállóban különböző mezőgazdasági eszközöket láttunk, például répadarálót, lószerszámokat, jászolt. A falon egy kisborjú kikészített bőrére lettünk figyelmesek. A pajtában az augusztusi falunapon terménykiállítást szoktak rendezni, az udvaron pedig főzőversenyt.
Sok fénykép készült erről a remek délutánról.
Nagy Rubina, 7. b
2013. április 17-én mentünk a Bányászati Múzeumba. Ez a múzeum Majkon található a 20-as akna helyén. Bementünk, és az első dolog, amit megpillantottunk, a fúrógép volt. Az idegenvezető mesélt a múzeumról. A központjában megnéztünk egy filmet. Majd érdekesebbnél érdekesebb kiállítási tárgyakat láthattunk. Ezután a legizgalmasabb rész következett: a bánya. A bányában sisakot kellett felvenni, ez mindenkinek tetszett. Páran beverték a fejüket az alacsonyabb részeknél. Láthattuk, hogy kell bányászni, és még egy csille szén is volt ott. Azután megpillantottuk a fényt az alagút végén, és egy kisvonat fogadott minket. Amikor kiértünk, el kezdett csöpögni az eső. Azt hittük, hogy ránk szakad az ég. De végül a megázás helyett megnéztük a csilléket. Mielőtt elindultunk volna, csináltunk egy képet a két osztályról a múzeum bejáratánál. Izgatottan várjuk, hogy mi lesz Szlovákiában!
Kállai Krisztofer
Előkészítő óra
Az indulást megelőző pénteken, a 6-8. órában a kiránduláson részvevő három tanárnő tartott felkészítő kiselőadást a közelgő kirándulásról.
Először a Felvidék történelméről tartott Dombiné Albert Ildikó tanárnő prezentációt. Érdekes volt, mivel a két osztály szereti a történelmet. Visszamentünk 895-ig, vagyis a honfoglalásig, aztán ugrottunk kb. 100 évet. Elérkeztünk Szent István királyunkhoz. Nagyon részletes előadást láttunk történelmünkről. Legrészletesebben az Ausztria és Magyarország közötti kiegyezést és a trianoni békeszerződést dolgozta fel Ildi néni.
A történelem után Jugovics Kati néni a terület földrajzáról tartott előadást. Az évfolyamnak nem éppen szíve csücske a földrajz, értelemszerűen nem örültünk neki, de rengeteg érdekességet hallottunk. A 45 perc hamar elröppent.
Legvégül az utazással kapcsolatos gyakorlati tudnivalókat beszéltük át Rózsika nénivel, aki ezeket Power Point segítségével mutatta be. Megtudtuk, hogy a pályázatot a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. írta ki, és 1 046 000 forintot nyert az iskolánk, ami az utazás és a szállás költségét fedezi. Mikor osztályfőnökünk közölte, hogy korán kell kelni, mindenki elszörnyülködött, de legalább hamarabb ott leszünk Szlovákiában. Meghallgattuk a Selmecbányán keletkezett Bányász himnuszt. Nézegettünk képeket Selmecbányáról, Körmöcbányáról, Besztercebányáról, Ótátrafüredről, Lőcséről, a szepesi várról, a rimaszombati iskoláról, Kassáról és a szállásunkról, Kokava Liniáról.
Megbeszéltük, melyek a legfontosabb dolgok, melyeket magunkkal kell vinni, pl. ruházat, tisztálkodási eszközök.Az osztályfőnökeink utasbiztosítást is kötöttek.
Ezután a 9 pontos viselkedési kódexet olvastuk el, aminek tudomásul vételét aláírásunkkal is igazoltuk. Ildikó néni válaszolt a feltett kérdésekre. A legtöbben azt kérdezték, hány fős szobák lesznek, mikor lesz a takarodó. Végül együtt, közösen elénekeltük a Ghymes együttes Kézfogás című dalát is. Éva néni videó felvételt és fényképeket készített az órán. Mi pedig elkezdtük a visszaszámlálást, mert már csak négy nap van az indulásig.
Pulik Vanessza, Fejes Orsolya és Bázsa Viktória (7. b)
Első nap
Reggel öt óra negyvenkor gyülekezett a két osztály az iskola előtt. Bepakolás és névsorolvasás után hat órakor elindultunk.
Komáromnál átléptük a határt, ahol felvettük az idegenvezetőnket, Henit, és mentünk tovább Selmecbányára. A cél felé szinte az egész csapat elkezdett hányni a kacskaringós út miatt. Az idegenvezető mindent elmondott a helyszínekről. Selmecbányán megnéztük a Bányász Múzeumot és a Szent Katalin templomot. Miután végeztünk, elindultunk Körmöcbányára, ott negyedórát nézelődhettünk, majd megnéztük a Szentháromság szobrot. A múzeumban sok régi érmét láttunk. Továbbindultunk Besztercebányára, ahol megnéztük a Főteret. Elindultunk a szállás felé, az úton mindenki aludt. Kokava Liniára érve elfoglaltuk a szobánkat, és berendezkedtünk. Hét órakor mentünk vacsorázni. Húslevest kaptunk, majd húst párolt káposztával és knédlivel. A vacsi után tanított nekünk egy bácsi gyömrői táncot.
Nagyon jól éreztük magunkat egész nap.
Burai Cintia, Balogh Vivien, Budai Noémi és Fidrich Vivien
Szerdán 5:40-re kellett a József Attila Általános Iskola elé érkezni. Képeket készítettünk a csoportról.
Hat órakor el is indultunk Szlovákia felé. Első úticélunk Selmecbánya volt. Ezen a helyen az Óvárost és a Szent Katalin templomot nézhettük meg, majd a Bányamúzeumban jártunk. Körmöcbányán az érmekiállítást láttuk. Harmadik megállónk Besztercebánya volt. Itt a három templomot csodáltuk meg. Másfél órás út után megérkeztünk Kokava Liniára. Hosszú várakozás után elfoglalhattuk szobáinkat. A vacsoránk igazi szlovák étel volt. Evés után belekóstoltunk a szlovák néptáncba is.
Olajos Boglárka, Jenovai Andrea és Már Hajnalka, 7. b
Reggel 5 óra 40 perckor izgatottan vártuk az indulást. Az út hosszú és unalmas volt, a felénél mindenki elhányta magát. Megérkeztünk Selmecbányára. Az idegenvezető egy rövid előadást tartott. Utána Körmöcbánya felé vettük utunkat. Kaptunk 15-20 perc szabadidőt, majd mentünk az Érmemúzeumba. Érdekes érméket láttunk. Ezután Besztercebányára mentünk városnézésre. Ez nagyon forgalmas város. A sofőrünk ügyes manőverezéssel elkerülte a kilométerben álló sorokat.
Miután a szállásunkra az út kb. másfél óra hosszú volt, rengetegen elaludtak a hosszú nap után. Nagyon jó és érdekes nap volt. Elfoglaltuk a szobánkat. Jobbra számítottunk, de ez van… A vacsora egyszerűen BORZASZTÓ volt. A nap fénypontja a vacsora utáni szlovák néptánc volt. A két palóc férfi nagyon jó hangulatot táncolt össze. Utána a balettos lányok elpróbálták a holnapi táncot. A koreográfia nagyon nehéz volt, de a lányok gyönyörűen táncoltak.
Este 9-kor megírtuk a fogalmazást és lefeküdtünk aludni.
Makovi Péter, Sunyovszki Mátyás, Lázár Attila és Járóka Gábor, 7. a
Szerda reggel hat órakor izgatottan és fáradtan indultunk Szlovákiába a jól felszerelt busszal. Komáromban felvettük az idegenvezetőt. A határon túl páran rosszul lettek. Megálltunk egy benzinkútnál. Onnantól majdnem mindenki rosszul volt. Hosszú buszozás után elértünk Selmecbányára, ahol megnéztük az Óvárat, aztán a Szent Katalin templomot és a Bányamúzeumot. Utána elindultunk Körmöcbányára, ahol 1 órás szabadidőnk volt. Majd bementünk az Érmemúzeumba. Besztercebányán megnéztük a város főterét. Elindultunk a szállásra, Kokava Linia-ra. Ott kipakoltunk a szobáinkban. Lementünk vacsorázni. Nagyon finom volt. Húslevest és knédlit kaptunk. Utána jött egy kedves bácsi, aki helyi néptáncot tanított. Feljöttünk a szobánkba, ami nagyon jó és szép.
Németh Ferenc, Linczmaier Dávid, Sárközy Dániel, Serbán Dominik, Weith Dominik és Kovács Imre, 7. b
Szerda reggel 6 órakor Oroszlányról, a sulink elől indultunk. Hosszú út után 10 órakor Selmecbányára értünk. Megnéztük a megmaradt Óvárat és a várost. Elmentünk a Szent Katalin templomhoz. Ott kaptunk egy rövid tájékoztatást. Utána a Bányászati Múzeumban megnéztük, hogyan fejlődött a bányászat. Körmöcbányán megnéztük az Érmemúzeumot, ahol sok szép érmét láttunk. Mikor Besztercebányára érkeztünk, sok érdekes épületet láttunk. A szálláson 19 órakor megvacsoráztunk. 20 órakor néptáncot tanítottak nekünk. Elég vicces volt. 22 órakor kellett lefeküdni.
Bacsányi Adrián, Nagy Richárd, Szarka Ernő és Fejér Lajos Máté
Reggel korán kellett kelni. Az iskola előtt gyülekeztünk, ahol már várt minket a busz. Felszállás előtt még csináltunk egy képet. Először Selmecbányára vezetett utunk, ami nagyon hosszú volt. Ott egy múzeumot néztünk meg. Azután Körmöcbánya következett, ahol egy bányászatról szóló múzeumot láttunk, és egy pénzverdét, ahol egy kis barlangba mentünk be. Szebbnél szebb érméket láttunk. Egyórás út után Besztercebányán városnézés volt a program. Újabb másfél órás út után értünk el a szállásunkra. Eddigre már nagyon fáradtak voltunk. A szállás gyönyörű erdős tájon fekszik. Elfoglaltuk a szobánkat. Ezután vacsoráztunk és néptálcoltunk, ami nagyon jó volt.
Molnár Alexandra, Turkó Dorina, Mester Vivien, Kálé Diána, Zámbó Viktória és Németh Vivien
Fotók: http://hatartalanul1.jasuli.fotoalbum.hu/
Második nap
Hatkor volt az ébresztő. Mindenki fáradt volt. Reggelire kiflit, felvágottat, sajtot, vajat, kalácsot és teát kaptunk. Utána indultunk első helyszínünkre a rimaszombati iskolába. Műsort adtunk a gyerekeknek és tanáraiknak, majd megismerkedtünk velük. Apró süteményekkel kínáltak minket, amit saját kezűleg készítettek. Az iskola előtt csoportkép készült. Tanáraink megbeszélték a szlovákiai osztályfőnökkel, hogy legközelebb ők jönnek hozzánk. Ezután visszamentünk a buszhoz, és indultunk a következő helyszínre. Az idegenvezető befizetett minket a szepesi várba. Hosszas nézelődés után elkezdődött a legizgalmasabb rész, a játék. A várjáték elengedhetetlen kelléke volt a kard, ami sok játékban főszerepet kapott. Sorversenyek után kezdődött a kötélhúzás. A két osztály egymás ellen játszott. A játékok végén körbeálltunk, és egy nagy hullámzással fejeztük be a várlátogatást.
Irány Lőcse! A Kassai városkapu alatt mentünk be a város szívébe. Megnéztük a Thurzó házat, majd betértünk a templomba, ahol a szárnyas oltárt csodálhattuk meg.
Újabb hosszú és kanyargós út következett. Megérkeztünk Ótátrafüredre. Már messziről láttuk a havas csúcsokat. A városban megnéztük a fatemplomot, majd elsétáltunk a Lanovkához. Ezzel hét perc alatt lehet felérni a hegyre. Ezt először el sem hittük. Bár az út hosszú és unalmas volt, de az érdekességek és a látvány megérte.
Ismét buszra szálltunk, és kétórás utazás után végre megérkeztünk a szállásunkra. A mai vacsora különösen finom volt, mindenki megette az összes ennivalót a tányérjáról. Paradicsomlevest, rántott húst, krumplipürét és barackbefőttet kaptunk. Evés után vetélkedő következett. Gyermekek buzgó-nyüzsgő hangja hallatszott. Volt kiváló totó, bányász himnusz, fogalmazásírás, és a várban kapott prospektusból kellett kérdésekre válaszokat keresni.
Fotók: http://hatartalanul2.jasuli.fotoalbum.hu/
Harmadik nap
Ezen a napon Kassára mentünk, ahol sok dolgot láttunk és hallottunk. De ne is siessünk, kezdjük az elején!
Reggel hat órakor keltett minket Hilda néni. Mindenki fáradtan és álmosan kelt és készülődött. Már aznap reggel össze kellett pakolni a bőröndökbe. Miután mindenki elvégezte ügyes-bajos dolgait, levittük a bőröndöket és táskákat a buszba. Bepakolás után, fél nyolckor mentünk az étkezőbe reggelizni. Lehetett virslit, vajat, lekvárt, kalácsot és kiflit enni, és mellé teát szolgáltak fel.
Nyolc órakor búcsúztunk el a Kokava Linia nevű szálláshelyünkről, és indultunk Kassára, ahová körülbelül háromórás út vezetett. Ezt az időt mindenki eltöltötte valamivel: volt, aki zenét hallgatott, mások aludtak vagy jót beszélgettek.
Mikor leszálltunk a buszról, először körbejártuk a várost, és fényképeket készítettünk. Henitől, az idegenvezetőnktől hasznos tudnivalókat hallottunk Kassa híres és nevezetes épületeiről, szobrairól és parkjairól.
Elmentünk a II. Rákóczi Ferencet ábrázoló szoborhoz, amit kassai temetése 100. évfordulójára adományoztak. A szobor mellett szintén csináltunk csoportképet. Utána mindenki kapott egy órát arra, hogy sétálgasson és körbenézzen a városközpontban. Persze egy óra előtt tíz perccel mindenkinek a dómnál kellett lenni, hogy bemenjünk Kassa legnagyobb templomába. Egy ottani idegenvezető ültetett le minket a dómban. Figyelmesen hallgattuk, amit mondott. Levitt minket a kriptába is. Ott nyugszik II. Rákóczi Ferenc, akinek a sírjára koszorút tettünk. Mellette nyugszik anyja, Zrínyi Ilona is.
Amikor itt végeztünk, beszálltunk a buszba, és elindultunk a Repülő és veterán autó múzeumba, ami a várostól tíz kilométerre van. Ott megnéztünk mindenféle repülőgépet és autót. Az egészben annyi baj volt, hogy a bácsi, aki beszélt, angolul tudott, de szerencsére Heni mindent fordított. Aztán elérkezett a pillanat, hogy elinduljunk haza, Oroszlányba.
Az út alatt sok szépet láttunk, sok mindent tudtunk meg a volt magyar területekkel kapcsolatosan. Megismerkedhettünk velünk egykorú iskolásokkal és az ott élő emberekkel. A lényeg az, hogy ez a kirándulás mindenki számára emlékezetes marad!
Balázs Martina, 7. a
Reggel 6 órakor keltett minket Hilda néni.
Mindenki nagyon fáradt volt. Gyorsan felöltöztünk, majd rendet kellett raknunk. Fél nyolckor volt a reggeli. Virsli is volt mustárral, nagyon nagy volt a választék. Reggeli után azonnal indultunk Kassára. Megnéztünk minden nevezetességet. A legérdekesebb a dóm volt és II. Rákóczi Ferenc fejedelem szobra, ami előtt csoportképet is csináltunk. Utána kaptunk egy óra szabadidőt, majd a templom előtt találkoztunk a megbeszélt időpontban. Bementünk, majd vártunk az idegenvezetőre, aki részletesen elmesélte a templom építését, meg az uralkodókat is. Majd lementünk a kriptába, ahová II. Rákóczi Ferencet temették. Ide koszorút is helyeztünk el.
Utána elmentünk a buszhoz. Kassától 10 kilométerre van a Repülő Múzeum. Aki körbevezetett, sajnos nem tudott magyarul, de Heni, az idegenvezetőnk tökéletesen megértette, és elmondta nekünk, hogy minden országból van ott repülő. Utána veterán autókat is megnéztünk, melyek az 1900-as évekből vannak. Végül elindultunk Oroszlány felé.
Nagyon jó volt ez a kirándulás, és a hangulat is. Alig várom, hogy meséljek otthon. Remélem, mindenkinek annyira tetszett, mint nekem.
Kolumbán Erika, 7. a
Reggel felkeltünk, és mivel ez az utolsó nap, be kellett pakolni a bőröndbe, és rendet tenni a szobában is. Reggeli után elindultunk Kassára. A múlt esti kvíz játék eredményhirdetését is bemondták. Nem volt rosszullét a buszon. Három órát utaztunk, míg elértünk Kassára. Városnézés volt, megnéztük a nevezetességeket, utána szabadprogramot kaptunk. Volt aki ruhákat vett, vagy elment enni. Találkoztunk a harangnál egy órakor, és bementünk a Dómba. Felültünk a buszra. Megnéztük a Repülő Múzeumot, ahol sok érdekes békebeli repülőt, motort, biciklit, autót láttunk. Elindultunk hazafelé.
Nagyon sajnáljuk, hogy vége a három napnak!
Zámbó Viktória és Pulik Vanessza
Elérkezett az utolsó nap. Reggel 5:30-kor keltünk, de még utána visszaaludtunk 6-ig. 6-kor szomorúan ébredtünk, mert haza kell menni, de mégis vidáman, mert látjuk szüleinket. Bejöttek a tanárok, hogy kezdjünk el összepakolni, megágyazni, felöltözni. Nagy nehezen rávettük magunkat, hogy beágyazunk, de még mielőtt ez megtörtént volna, Rózsika néni bejött és lefényképezte az enyhén szólva rendetlen szobánkat. Miután ez is megvolt, jött a neheze, az összepakolás. Mindenhonnan elpakoltunk: a fürdőből, szobából, szekrényből. Mikor már teljesen üres volt a szobánk, le kellett menni bepakolni a táskáinkat a buszba. Mindenki bepakolt mindent és indultunk reggelizni. Gyümölcsteát, kiflit, kalácsot, lekvárt, vajat, mustárt és virslit kaptunk. Reggeli után indultunk Kassára.
3 órás út volt. Útközben volt a tegnap esti vetélkedő eredményhirdetése. Mire vége lett a hirdetésnek, meg is érkeztünk Kassára. Ott először körbenéztünk és utána jött a várva várt pillanat, a szabad foglalkozás. Mindenki kapott egy órát. Mi Vanival elmentünk pizzázni, jégkásázni és boltokba mentünk be. Pulik Vani, Balogh Vivi, Noémi shoppingolni mentek. Letelt az egy óra kezdtünk, gyülekezni a Dóm előtt. Közösen bementünk. Heni, az idegenvezetőnk megvette a jegyeket és kaptunk egy másik idegenvezetőt, aki elmagyarázott mindent. Gyönyörű volt ez a templom! Lementünk a pincehelyiségbe, ahol sírkövek voltak. Megkoszorúztuk őket, és indultunk tovább a Repülő Múzeumba. Ott rengeteg repülőgépet, helikoptert láttunk, mert az elnök gyűjtötte őket. Ez után következett a legrosszabb: 5 órás buszozás. Hála Heninek, kibírtuk, mert rendezett nekünk kvízt, ahol Kevin nyerte a főnyereményt. Megálltunk mosdó szünetre Magyarországon egy benzinkútnál. 20:30-ra értünk haza.
Eltelt hamar ez a 3 nap, de szerintem mindenkinek felejthetetlen élmény volt.
Bázsa Viktória
Fotók: http://hatartalanul3.jasuli.fotoalbum.hu/
Értékelő óra
Mindenki nagyon kíváncsi volt, hogy miért kell tanítás után itt maradni. Aztán minden kiderült.
Értékelő órák voltak, ami csupán azt jelenti,hogy értékeltük a kirándulást, visszaidéztük a jó pillanatokat. Először is, hogy kezdjem a legelején, Ildikó néni bemutatta a 24 óra szerkesztőit, akik írni fognak az újságba a kirándulásunkról. Ildikó néni ezután megtartotta a beszédét, arról, hogy ez a két óra azért van, hogy visszaemlékezzünk élményeinkre. Éva néni nagyon sok képet csinált Szlovákiában, és most kiválasztott párat, amit diavetítésben megnézhettünk. Csodálkozva néztük, milyen szép helyeken is voltunk vagy ki milyen képet vágott, mikor fényképezték. Persze nem csak képeket csinált Éva néni, hanem videókat is. Ezeket is megnéztük, az első videó az első napunkról szól. Sok érdekességet néztünk újra, például a napot záró néptánc tanulást. A második rész a további napokat tartalmazza: a rimaszombati iskolalátogatást, a szepesi várat, az esti kvíz játékunkat. Az utolsó napot kicsit szomorkodva néztük, hisz eszünkbe jutott, milyen jó napokaat töltöttünk a Felvidéken, de örültünk is aznap, hiszen újra láthattuk a szüleinket.
Ez az értékelő óra nagyon jó volt, mert visszatekinthettünk, hol is jártunk. Jó kis nosztalgiázás volt! Sosem fogjuk elfelejteni ezt a szlovákiai kirándulást. Egyrészt mert nagyon jó volt, másrészt mert a rimaszombati gyerekekkel még most is tartjuk a kapcsolatot. Így vissza tudunk emlékezni, hogy milyen szép is volt ez a három nap.
Mester Vivien, 7. a
Kedden a 6. óra után a földrajz teremnél kellett gyülekezni. A 7-8. órákban értékelő órát tartottunk a három napos szlovákiai kirándulásról. Jött hozzánk a 24 órától két ember, hogy írjanak rólunk. Az első órán átbeszéltük, hogy hol jártunk és miket láttunk. A kirándulásnak van egy blogja, amiből pár bejegyzést felolvastak. Utána kaptunk öt perc szünetet. A nyolcadik órában volt egy 13+1 képből álló kép felismerő verseny. Kihirdették a második napi verseny eredményeit, kiosztották a jutalmakat. A Bányász himnusz szövegéből kellett a hiányzó szavakat kiegészíteni, amit utána meg is hallgattunk, majd közösen elénekeltük a Ghymes együttes Kézfogás című dalát. Végül is ez az értékelő óra jó volt, a kirándulás maga meg nagyon jó volt.
Nagy Richárd, 7. b
A szlovák utazás
Már mindenki nagyon várt erre a napra, hogy utunk kezdetét vegye Szlovákiába. A gyülekező 5:40-kor volt, de én már 25-kor elindultam. A diákok közül a második voltam, és persze a tanárok. Így meg is kértek minket, hogy pár holmit pakoljunk be.
Lassacskán megérkeztek a többiek, sok szülő kísérte őket. A busz indulása előtt berakodtunk és egy csoportkép erejéig összeálltunk a busz mellé. Nagy hangzavarral indultunk, beszélgetések szóltak ide-oda. Komáromnál felvettük az idegenvezetőnket. A határ átlépése után kevéssel megálltunk egy benzinkútnál levegőzni negyedórára. Mikor elindultunk, pár gyerek émelyegni kezdett, rosszul lett. Persze zacskók ki voltak készítve. A buszról pár szót: szép, nagy, kéyelmes és modern busz volt, egy határozott, kedves sofőrrel. Pár óra múlva már majdnem mindenki hányt a buszon, gusztusos volt…
Az idegenvezetőnk, akit Heninek hívnak, mesélt kicsit a bányavárosokról. Első megállónk Selmecbánya volt. Itt megnéztük az Óvárat és a Bányamúzeumot. Második megállónk Körmöcbánya: kaptunk egyórás szabadidőt egy szép téren, majd jött a múzeum. Harmadik megállónk Besztercebánya volt, ahol kis városnézés volt, és bementünk a Szent Katalin templomba. Majd kezdetét vette az út a szálláshely felé Kokava Liniára. Ott egy panzió várt, ami egész jó és rendezett volt. Kiosztották a szobákat. Először úgy volt, hogy négyágyas szobába megyünk a haverokkal, de hatosba kerültünk, ami egész jó volt, még tévé is helyezkedett el a szobában. Ezután vacsorázni mentünk. Nagyon finom, knédli nevezetű ételt kaptunk. Majd egy helyi néptánc csoport egyik táncosa mutatott nekünk néptáncot, és népdalt is énekeltünk. Kicsit furán beszélt, palócosan, rövid “á”-t használt “a” helyett. Ezután aludni mentünk, vagyis nem mentünk, hanem mások mentek, mi pókereztünk, és még leírtuk az aznapi dolgokat is.
A második napon egy rimaszombati általános iskolába mentünk. Itt műsort adtunk. Egyik gyerek énekelt, míg másik verset szavalt, a balettosok is felléptek. Majd közösen elénekeltük a Ghymes együttes Kézfogás című dalát. Ezután a helyi gyerekekkel beszélgettünk-ismerkedtünk. Egyik haverom még Facebook-on is bejelölt gyerekeket. Egész jó volt az iskolalátogatás.
S következett a szepesi vár, ami nekem a második legjobb dolog volt. Útközben Heni beszélt a vár történetéről. A vár egész meredek dombon helyezkedik el, és Közép-Európa legnagyobb vára. Ott volt egy kis büfé, ahol innivalót és fagyit vettünk. Majd belülről megismertük a várat, gyönyörű kilátásban is részesültünk. Egy kis vármúzeumban nézelődtünk, itt lehetett fotózni is. Fölmentünk a toronyba, ahol ismét gyönyörű panoráma várt minket. A lépcsők felfelé keskenyek és ijesztőek voltak, olyan volt, hogyha az utolsó elesik, a többi is borul.
Második megállónk Lőcse volt, itt egy nagyon szép templomot néztünk meg. Majd Ótátrafüredre érkeztünk. Én csak ámultam a csodás havasi hegyektől. Ezután a szállásra érkeztünk, ahol a vacsora rántott hús volt rizzsel és őszibarack kompóttal, utána már nem emlékszem, mi volt, kihagy a memóriám. Ezen az estén is pókereztünk, de áthívtuk a csajokat is egy kis időre, mert a tanár nem engedett többet, de jó volt.
Harmadik napon összepakoltunk a szokásosnál korábban, majd megreggeliztünk. Virsli és kalács volt (egyébként a második nap reggelire paprika, szalámi, kifli és vaj volt teával), és elindultunk Kassára. Ott a II. rákóczi Ferenc emlékszoborhoz látogattunk, majd 40 percnyi szabadidőt kaptunk. A lányok inkább shoppingoltak, míg mi a haverokkal kaját vettünk. Ezután a Dómba mentünk, ami gyönyörűen felújított templom. Itt helyi idegenvezetőt kaptunk, aki körülvezetett a templomban, s aztán II. Rákóczi Ferenc sírját néztük meg, és meg is koszorúztuk. Anyját, Zrínyi Ilonát is mellé helyezték.
Az utolsó megállónk egy Repülő Múzeum volt. Itt veterán repülőgépek, autók, helikopterek és tárgyak foglaltak helyet. Hazafelé totóztunk, és elbúcsúztunk Henitől. Kezdetét vette a hazafelé irányuló út.
Az egész három nap FANTASZTIKUS VOLT!
Sárközy Dániel, 7. b
Mindenki izgatottan gyülekezett szerda reggel az iskolánál. Bepakoltunk a buszba, amivel hat órakor elindultunk a felvidéki kirándulásra.
Komáromnál felvettünk az idegenvezetőnket, aki sok érdekes információval szolgált számunkra. Még az első megállóhelyünkre sem értünk el, amikor már mindenki rosszul volt a sok szerpentin miatt.
Az első hely, ahol megálltunk, a selmecbányai Óvár volt, majd a Szent Katalin templomot néztük meg. Ezután következett Körmöcbánya, ahol egyórás szabadidőt kaptunk a főtérnél. Ezután bementünk az Érmemúzeumba, ahol régebbinél régebbi érméket láthattunk. A szállásunk Kokava Linián volt, ahol egy szép hotelben szálltunk meg. Nagyon finom ételekkel vártak minket.
A második napon megnéztünk egy iskolát, ahol magyar gyerekekkel találkozhattunk. Saját készítésű süteménnyel vártak minket, és új barátokat is szereztünk. Továbbmentünk a szepesi várba, ahol megnéztünk minden érdekességet. Majd várjátékot játszottunk, ugyanis volt kötélhúzás és még sok minden más. A nap végén egy totót töltöttünk ki az elmúlt két nap történéseiből.
Kora reggel össze kellett pakolni a bőröndökbe, majd mehettünk reggelizni. Az első megállónk Kassa volt, ahol II. Rákóczi Ferenc szobrát néztük meg. Onnan egy repüléstörténeti múzeumba mentünk, ahol egy angolul beszélő bácsi volt az idegenvezetőnk. Sok repülőt, vadászgépet, helikoptert és öreg autókat, motorokat láthattunk. Ez volt a kirándulás utolsó állomása.
A hazafelé vezető úton egy újabb totót töltöttünk ki az egész kirándulásról. Ajándékokat lehetett nyerni.
Szerintem nagyon jó volt ez a három nap, és mindenki jól érezte magát. Remélem, még lesz ilyen élményben részünk!
Németh Ferenc, 7. b
Élménybeszámoló óra a 6. osztályosoknak
Csütörtökön (2013.05.09.) a 7. órában került megrendezésre a 6. osztályosoknak és osztályfőnökeiknek az élménybeszámoló óra a HATÁRTALANUL kirándulásról.
Mikor mindenki elhelyezkedett, Ildikó néni kezdte a beszámolót, ami jó sokáig tartott. Elmondta, hogy miket láttunk, néztünk meg Szlovákiában, közben pedig folyamatosan mutatta a hozzá tartozó képeket. Voltak köztük csoportképek, olyan képek is, amelyeken kisebb csoportok vannak és vicces pillanatképek.
A hatodikosok érdeklődve hallgatták a beszámolót. Majd mi hetedikesek meséltük el, hogy mi tetszett a legjobban. Legtöbben az iskolalátogatást mondtuk. Ezen a hatodikosok nagyon meglepődtek. Ezután megnéztünk néhány néptáncos videót majd a várjáték végén lévő hullámot is, ami fantasztikusan jó volt.
A 6. évfolyam jót nevetett ügyetlenkedésünkön a néptáncolás közben.
Szerintem élvezték ezt az órát és a kirándulásukat még jobban fogják, ha ők is nyernek a pályázaton.
Én örültem, hogy ott lehettem ezen az órán is, és mesélhettem az élményeimről.
Nagyon köszönjük osztályfőnökeinknek (Rózsika néninek és Kati néninek), kísérő tanárainknak (Hilda néninek, Ildikó néninek és Éva néninek) hogy beneveztek erre a pályázatra, és hogy a szerencsénknek és a jó pályázati szövegnek köszönhetőn eljuthattunk ezekre a csodálatos helyekre! Nagyon jól éreztük magunkat!
Albert Vanessza 7. b
Május 21-én témanapot tartottunk.
Témanap
2013. május 21-én az első óra végén ünnepi megemlékezést tartottunk a Nemzeti Összetartozás Napja tiszteletére. A 7. évfolyam tanulói szerepeltek a zenés irodalmi összeállításban, amelyet Hilda néni a magyartanárunk készített. Tamás bácsi a rajztanárunk egy gyönyörű térképet rajzolt a Trianon előtti Magyarországról, amit a szereplők háta mögött láthattunk.
A magyarok világhimnuszát hallgattuk meg először. Trianonnal kapcsolatos versek hangzottak el ezután. A műsort a Ghymes együttes Kézfogás című dala zárta.
A délelőtti tanítási órákon is foglalkoztunk a témával. Matematika órán összeraktuk a Trianon előtti Magyarország térképét és beszéltünk arról, hogy mennyivel csökkent az ország területe és lakosainak száma.
A 6. órában akadályversenyen vettünk részt, aminek 5 állomása volt. Az első állomást a 218-as teremben tartották, ahol 2 csapatba kellett állnunk, lányok és fiúk. A lányok egy térképet töltöttek ki, a hiányzó vármegyéket kellett pótolni. A fiúk történelmi totót kaptak. A második állomáson Terike nénivel táncoltunk és énekeltünk. A harmadik állomáson Erzsike néni fogadott minket, ott a régi Magyarország térképét rajzoltuk le, ahogy szétosztották tőlünk. Aztán Ági néni segítségével énekeltünk az udvaron. Végül a könyvtárba menünk, ahol keresgélnünk kellett írókról, költőkről és sok híres emberről.
A 7. órában osztályfőnökeinkkel koszorúzni mentünk a városi Trianon emlékműhöz. Éva néni elkészítette az utolsó közös fényképet, majd elhelyeztük a koszorút. Ezzel lezárult a HATÁRTALANUL kirándulásunk programjainak sora.
Bodó Georgina, 7. b
Kedden, május 21-én az Összetartozás napja alkalmából műsort adtak az első órában a hetedikesek. Verseket mondtak, érdekes dolgokat soroltak fel a trianoni békével, a hazával és az összetartozással kapcsolatosan, zenékkel kiegészítve. Majd jóval később, az 5-6. órában állomásokon keresztül feladatokat csináltunk az egész osztállyal. Voltunk a könyvtárban, ahol a magyar és más, Trianon által szétválasztott magyar területen született és élő magyar magyar emberekről kaptunk feladatot. Majd kimentünk a pavilonba, ahol korabeli népdalokat tanultunk. Utána meglátogattuk Teri nénit a baletteremben, ahol csárdást táncolva énekeltünk. Miután itt végeztünk, elmentünk a rajzterembe, ahol a történelmi Magyarországot kellett lerajzolni. Utolsó állomásként a SzakorvosiRendelőintézethez mentünk, ahol a Trianon emlékmű áll, amit megkoszorúztunk.
A mai nap az összetartozás szellemében telt el.
Balázs Martina
Fotók: http://hatartlanul4.jasuli.fotoalbum.hu/?pageid=1
A program videóbeszámolója:
és:
